Puszpángveszély

A selyemfényű puszpángmoly

Ázsiai elterjedésű faj.

Magyarországon újnak számít, hiszen 2011-ben figyelték meg először.

A selyemfényű puszpángmoly egy háromnemzedékes, hernyó alakban, az összeszőtt csúcsi levelek között telelő faj. Az áttelelő hernyók, az eddigi magyarországi tapasztalatok szerint, március vége és április közepe között aktivizálódnak (amikor a hőmérséklet eléri a 9-10 ⁰C-ot).

Az 1. nemzedék június elején,

a 2. július végén-augusztus elején, míg

a 3. szeptember 2. felében repül.

Ettől évjáratonként kisebb nagyobb eltérések lehetnek különösen a 2., 3. nemzedék tekintetében, ezért mindenkinek egy kicsit nagyobb figyelmet kell fordítania a saját bokraira.

Legfőbb tápnövénye a puszpáng (Buxus sempervirens), de más Buxus nemzetségbe tartozó fajokon is kifejlődhet.

A Magyarországon ültetett puszpáng fajok és fajták között a károsítás tekintetében említésre méltó különbség nincs.

Védekezés:

- Az áttelelő nemzedéknél a késő ősszel, illetve kora tavasszal elvégzett szakszerű metszéssel jelentős egyedszám csökkenést lehet elérni. Ilyenkor oda kell figyelni a kettesével-hármasával összeszőtt levelekre, amik többnyire a hajtásvégeken figyelhető meg. Ezeket kell levágni, majd valamilyen módon elpusztítani (elégetés, szemétbe dobás). Nagyobb mértékű rágások után is érdemes a puszpángot erősebben visszavágni, hogy regenerálódá- sát elősegítsük (nagyon jó a megújuló képessége).

- A hernyók elleni védekezésre kell törekedni (akkor nincs rágáskár)! A legfiatalabb hernyókat is meg lehet találni, csak oda kell figyelni, keresni kell a kettesével-hármasával összeszőtt leveleket!

- Védekezés a biologiai hatóanyagú, Bacillus thuringiensis készítményekkel, pl Dipel.

A permetléhez ajánlott nedvesítőszert adni (jók a házi szerek is). Törekedni kell a teljes lombozat befedésére, a szövedékek között is, tehát a permetezőkészüléket minél nagyobb nyomáson kell üzemeltetni.

- Ha csak néhány, kisebb puszpángunk van, alkalmazhatjuk a következő kezelést: szódabikarbónát keverjünk össze finomliszttel (kb 1:1 arányban), majd ezzel szórjuk be a bokrokat, ügyelve arra, hogy a bokrok belsejébe is jusson a porból. Néhány óra múlva már láthatjuk az elpusztult hernyókat. Erős fertőzöttségnél, (illetve eső után) ismételni kell a kezelést.

Akinek TARRÁGÁSA van, az vágja vissza a bokrot vagy bokrokat. Nem kell tőre metszeni, de a száraz részeket el kell távolítani, és ha nem zavaró, még ez alá is lehetne menni. A bokrot, amennyire lehet, ki kell tisztítani. A vegetációs időszakban megfelelő vízellátás mellett már 10-14 nap múlva lehet látni, hogy a bokrok elkezdenek hajtani, ha 6 héten belül nem hajtanak ki, akkor el lehet gondolkodni a kivágáson. A téli időszakban hosszabb időt kell adni a növényeknek itt a határ a tavasz. Ha ekkor nem hajtanak ki, akkor jobb kivenni őket. Az előző évben tarra rágott, de kihajtott bokrokra tavasszal fordítsanak nagyobb figyelmet mind a víz, mind a tápanyagellátás tekintetében, valamint az újabb károsítások megelőzése miatt is. A növényeket alaposan át kell vizsgálni. Ha csak megállunk mellettük, a tojásokat, az összeszőtt leveleket, de még a kisebb hernyókat sem fogjuk látni a levél fonákán. Az ágakat szét kell hajtani és a levelek fonákát is meg kell nézni. A hernyók alkonyati óráktól aktívabbak, inkább éjjel esznek (tömeges jelenlét és zavarás esetén nappal is), ekkor talán könnyebb őket észrevenni. A bábokat kb. a hajtás felső egyharmadánál, sokszor a leveles és levéltelen rész határán lehet megtalálni. Fertőzött helyeken a nappali órákban jó néhány imágó a bokrokban bújik meg, a bokrok megmozgatásával fel lehet őket zavarni.

A későbbiekben meglátjuk mennyire lesz veszélyes, mert az inváziós fajok megjelenésének és károsításának egy jellegzetes lefutási görbéje van, és a többség lecsendesedik. Egyelőre egy kicsit figyelmesebbnek és gondoskodóbbnak kell lennünk!

Magyarországon is egyre több madárfaj szedi össze a selyemfényű puszpángmoly hernyóját.